Mit nevezünk parazitának?
Egy gazdaszervezeten élősködő élőlényt, amely a gazdaszervezet által termelt, vagy a gazdaszervezetet felépítő szerves anyagokkal táplálkozik. A házi kedvenceink szempontjából megkülönböztetünk külső (kullancsok, bolhák, tetvek, fülrühatkák) és belső (különböző bélférgek és egysejtű véglények) parazitákat. Ezek elleni folyamatos védelem szükségessége kiemelten fontos, mert számos veszélyt jelent mind a Kedvenc, mind a vele élő emberek számára.
A külső paraziták
Jelenlétükkel nyugtalanítják az állatot, valamint számos veszélyes fertőző betegség (pl.:galandférgesség, szívférgesség, babesiosis, Lyme-kór, stb.) vektorai, terjesztői. A
kullancs terjeszti a Lyme-kórt, kullancsencephalitist. A bolhák köztigazdái a galandférgeknek. Ez azt jelenti, hogy galandférgek lárvái a bolhákban fejlődnek. Abban az esetben, ha az állat szétrágja a bolhát, az bekerül a bélrendszerébe és ott kifejlett féreggé alakul, és az állatban élősködik. Az elvakart, szétrágott bolhából kikerülő lárva viszont a simogató kézre is rákerülhet, így fertőzheti a környezetében élő embereket is. A bolhák nyálában lévő fehérjére pedig sok esetben alakul ki ún. bolhaallergia. A nagyfokú bolhásság következtében súlyos vérfogyottság is kialakulhat az állatban.
Belső élősködők
A belekben élő férgek (galandféreg, orsóféreg, kampósférgek, stb.) a tápanyagok elvonásával lezsarolják, kiéheztetik a gazdaszervezetet, ami így kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel szemben. A lárvák a szervezeten belüli vándorlásukkal a szervek normális működését veszélyeztetik, itt kiemelten a májat illetve a tüdőt lehet megemlíteni. Ezek a paraziták is bekerülhetnek az ember szervezetébe, aminek következtében vakság, bőrgyulladás, májgyulladás is kialakulhat. Mivel a paraziták a gazdaszervezetben érzik jól magukat, a kifejlett alakok bélsárban való tömeges, szabad szemmel megállapítható megjelenése már egy súlyos parazitózisra utal, azaz senki ne higgye, hogy ha nincs az állat bélsarában féreg, akkor nem is férges. A bélsárban általában mindig lehet találni féregpetéket, amelyeket mikroszkóp segítségével tudunk vizsgálni. A peték számának és típusának megállapítása kórjelző lehet egy megbetegedés során.
Az egysejtű véglények közül kiemelendő macskák esetében a Toxoplasma, ami szintén zoonotikus kórokozó. A toxoplazmózis főleg a terhes anyákra (magzatkárosítás) és a gyermekekre jelent veszélyt, állatokban májgyulladást, szívburokgyulladást illetve agyvelőgyulladást okozhat.
Védekezés
A MEGELŐZÉS itt is kiemelt jelentőséget kap. A legjobb megoldás, mert sokkal egyszerűbb, költségkímélőbb megoldás, mint magát a betegséget kezelni, és persze nem utolsó sorban minden egyes megbetegedés rontja az állat életminőségét és ellenálló képességét, valamint rövidíti az élethosszt.
Mind a külső, mind a belső paraziták ellen rendelkezésre állnak hatékony készítmények, melyek rendszeres és megfelelő időközben történő alkalmazásával kivédhető, hogy fertőződjenek és megbetegedjenek Kedvenceink és a szerető Gazdik. Az a szerencsés helyzet, hogy a korszerű készítmények alkalmasak arra, hogy egy készítmény használatával egyszerre több betegség, fertőződés ellen is tudjunk védekezni (pl.: bizonyos spot-on készítmény alkalmazásával tudunk védekezni a kullancsok – így a kullancsok által terjesztett fertőzések – ellen, a bolhák – így a bolhák terjesztette fertőzések, bolhaallergia – ellen, valamint készítménytől függően akár tetvek, legyek, szúnyogok, szívférgek, belső élősködők ellen is.
A bélférgek elleni kezeléshez a legalább 3 havonta történő féreghajtás javasolt . Emellett javasolt a legalább fél évente történő bélsár parazitológiai vizsgálat, mivel a rutin szerűen alkalmazott féreghajtó készítmények kifejezetten széles spektrumuk ellenére sem képesek minden bélparazita elpusztítására. Az egysejtű véglények kártétele ellen a köztigazdák elleni védekezéssel, szűrésekkel és időben elkezdett gyógykezeléssel védekezhetünk.
A külső parazitákkal szemben spot-on készítmények, jó minőségű nyakörvek, kiváló védelmet nyújtanak.
További kérdésével bátran forduljon hozzánk személyesen!